Kinek lehet segíteni?
Kinek lehet segíteni?
Könnyen lehet, hogy egyes emberek úgy képzelik el a pszichológushoz járást, hogy elmennek, feltárják problémáikat, a pszichológus megoldja azokat, ő pedig boldogan távozhat. Sajnos, a valóság nem ilyen egyszerű. Igazából teljesen másként zajlik az egész. A pszichológus semmit nem old(hat) meg kliense helyett, sokkal inkább az a feladata, hogy segítsen rávezetni őt saját megoldásaira. Ahhoz tehát, hogy a kívánt eredményt elérhessük, a kliens és a pszichológus közös munkájára van szükség. De miért is?
Nem adunk tanácsot
„Miért kell rávezetni az embereket? Hiszen a szakember csak tudja, mit kell csinálni, nem?”
A szakembernek lehet egy elképzelése arról, hogy ő például mit tenne a kliense helyében. Ez azonban ugyanazért nem helyénvaló tanács, amiért nem helyettesíthet egy pszichológussal való beszélgetést egy baráti/családi beszélgetés: a szubjektív tanács személyre szabott. Ha adunk egy tanácsot, azt a mi tapasztalataink és tudásunk alapján adjuk egy másik ember problémájára. Az ő helyzete, hozzáállása, körülményei és a tanács kivitelezése azonban szinte kizárt, hogy pontosan ugyanazok legyenek, mint ahogy a mi esetünkben volt. A tanács adásának az egyik veszélye tehát, hogy minden szubjektív tanács rossz tanács – nem a szándéka miatt, hanem azért, mert nincs a kliens személyére szabva. Ha esetleg nem válik be, az tovább ronthat a helyzeten. Az egyén saját magát érezheti rossznak, mivel, ha nem működik valami, amiről tudható, hogy működik, akkor bizonyára benne kell, hogy legyen a hiba.
A tanácsadás másik veszélye pedig – bármilyen ellentmondásosnak is tűnik –, ha jó tanácsot adunk. Hogyan árthat egy jó tanács? Gondoljunk bele: régóta küzdünk egy akadállyal vagy élethelyzettel, semmi nem működik. Aztán jön valaki, aki megmondja a megoldást, amivel végre sikerül megoldani. A probléma ugyan megoldódott, de: a kliens nem fogja magáénak érezni a készen kapott megoldást, így az nem fog beépülni az eszköztárába és a legközelebbi hasonló helyzetben ismét tanácsot kér majd, hiszen ő maga ezt tette a megoldás érdekében. A pszichológus fő célja azonban az, hogy a kliens olyan eszközkészletet sajátíthasson el, amelynek használatával később egyedül, pszichológusi (vagy egyéb külső) segítség nélkül is boldogulhat majd.
Az előretolt kliens
Az előretolt kliens az, akit pszichológushoz küldenek, nem önszántából keres segítséget. Az ilyen kliensekkel rendkívül nehéz dolgozni, mivel általában ők maguk nem akarnak változást, csak valaki más a környezetükben rájuk erőltette a szakember felkeresését. Ha pedig nem akarnak változást, akkor nem közös munkáról beszélünk, hanem a pszichológusnak kellene dolgoznia a kliens ellen.
Mi kell ahhoz, hogy a kliens is akarja a változást? Elsősorban két dolog: betegségbelátás és szenvedésnyomás. A betegségbelátás az, amikor az egyén elismeri, hogy olyan problémája van, amelyet egyedül nem tud megoldani, hanem szakember segítségére lehet szüksége. A másik, talán legfontosabb összetevő a szenvedésnyomás. A szenvedésnyomás az a szorongás, amelyet a betegség okoz a betegnek. Amikor ez a szorongás erősebb, mint a betegségen keresztül elérhető előnyök, akkor fog végül úgy dönteni az egyén, hogy most jött el az ideje a változtatásnak.
Betegségelőnyök
A mentális betegségeknek vannak előnyei? Nemcsak, hogy vannak, de a legtöbb mentális betegség pontosan azért jön létre, hogy védje az egyént. A zavar kialakulásának pillanatában az egyénnek nincs megoldása a kialakult problémára, ezért az agyunk egy drasztikus módszerrel próbálkozik, amellyel a pillanatnyi fenyegetés elhárul ugyan, de hosszútávon sok negatívum származhat belőle. Lényegében olyan ez, mintha az agyunk adna nekünk egy „rossz tanácsot”, amely valamelyest beválik, ezért mi ehhez addig tartjuk magunkat, amíg már túl sok negatívummal jár ránk nézve. Az elsődleges betegségelőny tehát az, amely probléma elhárítására ez a zavar létrejött. Ameddig ezt a zavart jól tudjuk vele kezelni és nem jár túl sok negatívummal, addig a betegségelőny erősebb, mint a szenvedésnyomás.
Ha van elsődleges, biztosan van másodlagos is… Igen. A másodlagos betegségelőnyök azok a hasznok, amelyeket a betegség közvetve okoz életünkben. Ilyen lehet az, amikor például családunk mindenben lesi a kedvünket, mert lázasan fekszünk az ágyban. Persze, kellemetlen is volt ugyan, de, mindenki emlékszik rá, hogy mennyivel jobb volt gyermekként otthon maradni betegen, mint egészségesen iskolába menni… Tökéletes példája a másodlagos betegségelőnynek. Bár a példák az érthetőség kedvéért inkább fizikai betegségek esetében mutatják be a fogalmat, mentális zavar esetén is ugyanígy működik. Például a depresszió kezdeti szakaszaiban jól eshet az embernek, ha családja és barátai többet foglalkoznak vele, aggódnak érte, mert rosszkedvű. Bár sokszor szerepelt ebben a szakaszban, óvatosan kell bánni a „beteg” szóval.
Ide tartozó fogalmak ugyanis a betegtudat és betegszerep is. A betegtudat az, amikor az ember kap egy diagnózist (legyen ez mentális vagy testi), és ennek hatására úgy gondol saját magára, mint betegre. Ezt követően fel is veszi ezt a szerepet és ennek megfelelően fog viselkedni. A betegtudat ártalmas lehet, mert sok esetben mentesíti az egyént a felelősség alól. Ha az alkoholfüggő személynek betegtudata lesz, akkor mentesül a felelősség alól, hiszen ő egy betegség áldozata, így csökkenhet a motivációja arra, hogy tegyen az állapota ellen.
Néhány olvasónak biztosan zavaró lehet, hogy ez lesz a 12. alkalom, hogy a „kliens” szó szerepel ebben a cikkben, pedig ez sem véletlen. Korábban a pszichológiában minden segítségkérőt „páciensnek” neveztek, pont, mint a kórházakban. A fogalom azért változott kliensre, hogy csökkenjen az emberek betegségtudata és ne fogadják el olyan könnyen állapotukat, hanem próbáljanak meg tenni ellene, ha lehet.
Ezek tehát az okai annak, hogy csak olyan embernek lehet eredményesen segíteni, aki maga is akarja, aki szeretné, hogy helyzete javuljon és hajlandó dolgozni is ezért a sokszor nehéz célért. Vannak dolgok életünkben, amelyek felett nincs kontrollunk, ezekkel nem tudunk mit tenni, csak elfogadni. Amin viszont tudunk változtatni, azon változtassunk!