Kinek kellhet pszichológus? - saját eredmények alapján
Minden probléma megoldásának az első lépése, ha felismerjük, hogy probléma van. Sokan lehetnek azok, akik azért nem fordulnak pszichológushoz, mert nem is tudják, hogy az ő problémájukra létezhet megoldás. Kíváncsi voltam, mit gondolnak erről a kérdésről az emberek, ezért felmérésemben megkérdeztem tőlük.
A kérdésről
A kérdésben lényege az volt, hogy a kitöltő (amennyiben hajlandó) milyen panasszal fordulna pszichológushoz. Három válaszlehetőség adott volt (stresszel kapcsolatos problémák, párkapcsolati problémák, negatív szokás megváltoztatása) és egy negyedik opcióban a kitöltő saját gondolatait fejthette ki. A kérdőívnek ezt a szakaszát 960 személy töltötte ki, mivel nem volt kötelező mező – ha valaki egyáltalán nem menne pszichológushoz, miért válasszon…
Előre megadott válaszok eredményei
Először a választható opciók elemzése következik. Mivel a kérdésre személyenként több válasz is megjelölhető volt, így a százalékok összege több lesz, mint 100%. A kitöltők nagy része szerint (85,2%, 818 személy) stresszel kapcsolatos problémákkal érdemes pszichológushoz fordulni. Véleményem szerint, jó, hogy sokan így gondolják, hiszen a tartós stressznek súlyos következményei lehetnek életünkre és egészségünkre nézve, és sajnos napjainkban az emberek igen nagy aránya van kitéve ennek a veszélyforrásnak. Erről részletesebben olvashat egy korábbi cikkemben, ha ide kattint.
A második legnépszerűbb opció a párkapcsolati problémák lehetősége volt. Ezt a kitöltők 58,8%-a (564 személy) jelölte be. A jelölés aránya még itt is több volt, mint 50%, de az előző opcióhoz képest majdnem 30%-kal kevesebben fordulnának ilyen problémával pszichológushoz. Az utolsó választható opciót, a negatív szokás megváltoztatását szintén több mint a kitöltők 50%-a jelölte meg (56%, 538 személy), de ezt az opciót még az előzőnél is kevesebben választották.
Ezek a válaszok tehát adottak voltak, bárki bejelölhette őket, aki egyetértett velük.
Saját válaszok eredményei
Az utolsó opció üresen volt hagyva (Egyéb:…) és a kitöltő maga írhatta ide saját gondolatait. A kitöltők 24,5%-a nem írt ide konkrét problémakört, csak bejelölte az „egyéb” lehetőséget. Mivel itt sok különböző és egyedi válasz érkezett, ezért a pontos megnevezések nem lesznek feltüntetve. Ehelyett a hasonló, összetartozó problémák alkotta problémakörök kerülnek bemutatásra népszerűségük szerinti csökkenő sorrendben.
A legnépszerűbb kategóriának a családi problémák témája bizonyult. Ezt a kategóriát 78 személy említette. Ide tartozik többek között a szülő-gyerek ellentét, a gyermeknevelési kérdések és bármilyen rokoni konfliktus. A második legtöbbet említett problémakör a múlt eseményei, traumák és emlékek feldolgozása, 76 említéssel. Ezt követte az önértékelés, önbizalom és önbecsülés kategória (66 személy), majd szorosan mögötte következett a gyász témaköre (65 személy). Ezek voltak a legnépszerűbb kategóriák.
A második blokkba még szintén népszerű témák tartoznak. Ennek a két legnépszerűbb témaköre a mindennapi élet problémái és a szorongás (37-37 személy) voltak. Ezt követik az iskolai/munkahelyi problémák (26 személy). Nem sokkal mögötte az elakadás, bizonytalanság és motiválatlanság kategória következik, 24 említéssel. Alig lemaradva tőle az önismeret a következő, 23 személy szavazatával. Az emberi kapcsolatok és a depresszió kategóriája 21-21 említést kaptak. Ezeket követte a pánikzavar (14 személy) és a testi betegségek okozta nehézségekkel való megküzdés (12 személy). A második blokkot pedig az önfejlesztés és az öngyilkosság, a krízis kérdésköre zárta 10-10 személy említésével.
Az utolsó blokkba tartoznak azok a témák, amelyeket kevesebb, mint 10 személy említett. A függőségek és az alkalmazkodási problémák ennek a blokknak a legnépszerűbb kategóriái 9-9 említéssel. Szorosan mögötte következik az életminőség javítása és az indulatkezelés (8-8 személy), majd egyenként 7-7 említéssel a normatív krízisek (olyan krízisek, amelyek az egészséges fejlődés velejárói, például serdülőkor, családról való leválás, munkába állás krízise, stb…), a megfelelési kényszer és az evés- és testképzavarok következnek. A pszichoszomatikus betegségek (lelki probléma testi tünete) és a kiégés 6-6 említéssel követi az előző három kategóriát. Az alvászavar és a kiközösítés/zaklatás 5-5 említést kaptak. 4-4 személy említette a konfliktuskezelés és prevenció, megelőzés témaköröket. Ezeket a termékenységi problémák és a fóbiák követték (3-3 személy), majd a maximalizmus és hangulatingadozás következtek 2-2 említéssel. És végül, 1-1 említéssel a sort a következő problémák zárják: hangulatzavarok (mánia, depresszió, bipoláris zavar), paranoia, önsértés, kényszeresség (OCD), szexuális problémák és poszttraumás stressz zavar (PTSD).
Összegzés
A kitöltők tehát változatos igényeket tudtak megfogalmazni, melyekkel pszichológusi segítség vehető igénybe. Egy olyan említés sem történt, amellyel ne lehetne pszichológushoz fordulni. Az említett problémák között szerepeltek klinikai súlyosságúak (pl. depresszió, PTSD, pánikzavar, evészavarok, stb.), ugyanakkor számos olyan probléma is említésre került, amelyek nem, vagy nem feltétlenül klinikai súlyosságú problémák (pl. gyász, önbizalomproblémák, családi problémák, konfliktuskezelés, iskolai/munkahelyi problémák, stb.). Sőt, számos olyan kategória is említésre került, amelyek nem feltétlenül egy probléma megoldására irányulnak, hanem az egyén vagy az ő életének jobbá tétele a célja (önismeret, önfejlesztés, prevenció (megelőzés), életminőség javítása, stb.).
A fenti eredmények alapján az emberek fejében számos olyan kategória létezik, amelyekkel igény esetén pszichológushoz lehet fordulni segítség reményében. A nem-klinikai súlyosságú és a nem-probléma alapú, életmódjavító témák említése jó jelzője annak, hogy a pszichológushoz járók megbélyegzése teljesen szükségtelen és indokolatlan. Remélhetőleg ezek az adatok hozzásegítenek egy-két embert, hogy ne szégyelljenek segítséget kérni. Ha pedig másoknak abban segítene, hogy megváltozzon a szemléletük a pszichológushoz járókról, az véleményem szerint nagyon fontos első lépés lenne a stigma megszüntetésének irányába. Az elemzésben szereplő minta megegyezik egy korábbi cikkem mintájával, így az ott említett korlátok itt is érvényesek. A cikk ide kattintva érhető el.