E. története

A következő történet főszereplője az előző személyes történethez hasonlóan szintén méltatlan bánásmódban részesült, amikor kiderült róla, hogy pszichológushoz jár. E. társadalombiztosítás által támogatott üléseken vett részt és egy alkalommal az intézményben recepciósként dolgozó személy felismerte Őt. Ezzel önmagában még nem is lenne baj, bár nem szerencsés, de óhatatlanul összefuthat az ember ismerősökkel ilyen esetekben is.

A probléma a recepciós reakciójával kezdődött. Miután E. bejelentkezett, a recepciós egy több fős baráti beszélgetésben figyelmeztette E. párját, hogy vigyázzon vele, mert megtudta róla, hogy pszichológushoz jár. Valójában szerencsére a beszélgetés tagjai közül senki nem örült annak, hogy ilyen információt osztott meg velük a recepciós, de, mivel mind ismerték E.-t, Ő így is elég megalázónak érezte a helyzetet. A recepciós másnap elnézést kért E. párjától, de a történet megírásáig E.-től még mindig nem kér bocsánatot.

Mik is a problémák?

Ebben az esetben tehát egyértelműen az történt, amit V. történetében csak sejthettünk, E.-ről tudta és beleegyezése nélkül adtak ki magánjellegű információt. A történet főbb problémái a következők:

A recepciós E. háta mögött adott ki róla információt közös baráti körüknek és E. párjának is.

Bármilyen esetben problémás, ha valakiről a hozzájárulása nélkül adunk tovább információt. Ez a kérdés pedig mégsúlyosabb, ha ezek az információk olyan emberekhez jutnak el, akik valamilyen közeli kapcsolatot ápolnak az illetővel. Az ilyen viselkedés káros hatással is lehet ezekre a kapcsolatokra, ahogy ezt a szándékát a recepciós sem tagadta.

Ezt a helyzetet pedig az is tovább rontja, hogy a recepciósnak egészségügyi dolgozóként megfelelő diszkrécióval kellene kezelnie a kliensek adatait.

Az egészségügyi dolgozók munkájuk során sok emberről tudnak meg nagyon személyes információkat, ezért is van szabályozva, hogy kiről kinek mit mondhatnak el. Sokszor még közeli hozzátartozónak sem adhatnak ki információt a betegekről, nemhogy így, ahogy ebben az esetben történt.

És ha ez még nem lenne elég, azon túl, hogy információt adott ki illetékteleneknek, mindezt olyan módon tette, hogy rossz színben tüntesse fel E.-t.

Az információközlés célja egyértelműen magában hordozta, hogy a segítséget kérő személyről a recepciós olyan képet alakított ki, amely szerint Ő veszélyes, ezért vigyázni kell vele. Ez a fajta stigmatizáló viselkedés véleményem szerint mindenkitől helytelen, de egy ilyen területen dolgozó személy esetében egyenesen elfogadhatatlan.

Mindezek után pedig bocsánatot sem kér attól a személytől, akit nem megfelelő bánásmóddal kezelt, csak a párjától.

A “helyrehozás” módjára sem éppen a legjobb módot választotta a recepciós. Megsértett és megszégyenített valakit, ezek után pedig attól kér bocsánatot, aki előtt az egészet elkövette? Számomra ez azt a benyomást kelti, hogy a recepciós az esetből nem azt a következtetést vonta le, hogy helytelen ilyen módon viselkedni és ítélkezni, hanem inkább azt, hogy kerüljük el a konfliktust. Így azonban sajnos ilyen és ehhez hasonló eset bármikor újra megtörténhet.

E. azzal az üzenettel osztotta meg velem történetét, hogy azt reméli, esetének közzététele, még ha névtelenül is, de segíthet elérni a pszichológushoz járás negatív megítélésének csökkenését. Mivel nekem is ez az egyik fő célom, így örömmel írtam és osztom meg történetét olvasóimmal. Köszönjük a történetet, E., remélhetőleg egyre kevesebb ilyen történik majd!